[LAP TETEJÉRE]

A nászút eredetéről

A mézeshetek fogalmának megmagyarázásra többféle verzió él. Az egyik verzió Samuel Johnson, XVIII. századi írónak tulajdonítja a szót, akinek megfogalmazásában a mézeshetek szó alapja az angol honeymoon ( mézes hónap illetve hold) kifejezés volt, és a házasságkötést követő első hónap gyöngédséggel és gyönyörrel teli időszakát jelentette. Az angol kifejezésben szereplő Hold szóval a szerelmesek érzelmeit kívánta szimbolizálni, amely a Hold változásaihoz hasonlóan szintén telik, fogy, fellángol, elhamvad.

Egy másik elképzelés az ősi Babilon népének tulajdonítja a szó eredetét. A fiatalok nemző- és fogamzóképességének javítása érdekében, az ifjú feleség apja egy hónapra elegendő mead-ről, azaz méz alapú, élesztőgombák segítségével erjesztett alkoholos italról, egyfajta mézes borról gondoskodott. Hogy mennyire volt ez a módszer hatékony, arról nincsenek feljegyzések, de káros nem lehetett, amit az bizonyít a leginkább, hogy mind a szokás, mind maga a mead több száz éven keresztül fennmaradt.

Néprajzi kutatások szólnak amellett, hogy a "mézeshetek" kezdetben valóban mézes heteket jelentettek, hiszen a mezőgazdasági munkák idején nem tartottak esküvőt, így vallási és praktikus okokból az esküvők nagy része a nyári napforduló idejére, a vetés és az aratás közé esett. Mivel a mézet is ezekben a hetekben gyűjtötték be először, így ez az időszak tényleg mézes volt. Akárhonnan származik is a kifejezés, az bizonyos, hogy utazásról szó sem esik benne.

[LAP TETEJÉRE]

Tudományos magyarázat

Hogy honnan jöhet az elutazás szokása, arra a viselkedésbiológusok tudnak némi tippet adni. Könnyen elképzelhető, hogy a nászút szokása az élővilágban ismert spermakompetícióval áll kapcsolatban. Gyakori jelenség ugyanis a természetben, hogy egy nőstény rövid időn belül több hímmel is párosodik, mikor fogamzásképes. Ilyen esetekben többnyire az utolsó hímnek van a legnagyobb esélye arra, hogy övé legyen a megtermékenyítés dicsősége. Ezért a hímek szeretnek biztosak lenni abban, hogy ők az utolsók, és szeretik elszigetelni párjukat a többi hím ostroma elől. Talán ez az ösztön bukik elő belőlünk, emberekből, mikor a férfiak "elviszik" újdonsült feleségüket a menyegző után, hogy csak egymással foglalkozzanak.

 

[LAP TETEJÉRE]

Tippek és jótanácsok

1. A legtöbb esküvőt nyáron tartják, az eljegyzéseket pedig legalább fél évvel korábban, vagyis Karácsony környékén, esetleg az új esztendő első heteiben. Már a gyűrű felhúzása után érdemes nekilátni a nászút tervezésének, hiszen rengeteg dologban meg kell egyezni egymással. Nyüzsgő strand, csendes hegyvidék, felfedezésre váró nagyváros? Döntsék el, aztán a rózsaszín felhőcskéken üldögélve se felejtsék el beszerezni a szükséges okmányokat, felíratni az esetleges védőoltásokat.
2. Érdemes felkeresni utazási irodánkat, hiszen az ifjú párok számára meglepően sok kedvezménnyel tudunk szolgálni: egy magasabb komfortfokozatú szoba, vagy néhány nappal hosszabb vakáció ugyanazért az árért mindenkinek jól jön.
3. Ne felejtsék el, hogy a lagzi másnap hajnalig tart! A repülő, vonat, busz indulását és a szálláshelyre való megérkezést ez alapján kalkulálják: a hotelt inkább foglalják le egy nappal későbbre, de előtte pihenjék ki a mulatozás fáradalmait.
4. Az utazást kettesben tervezzék meg, hogy mindkettejüknek jó legyen, s ha netán rosszul sülne el az első közös kiruccanás, úgy abban egyaránt hibásak lesznek, s egyik fél sem okolhatja a másikat a bakiért. Kívülálló személyeknek ne engedjenek beleszólást a dologba!
5. Ne spóroljanak a nászúton, legyen igazán emlékezetes az a röpke pár nap! Valószínűleg úgyis kapnak némi anyagi támogatást az úthoz, ezért válasszák mindenből a lehető legjobbat a mézeshetek alatt.
6. Ne legyenek mindig sülve-főve együtt! Felfrissíti a kapcsolatot, és utána el lehet mesélni egymásnak a külön szerzett élményeket.
7. Tegyenek valami igazán rendkívüli dolgot is a nászút alatt! Ha másról nem, erről biztosan örökre emlékezetesek maradnak ezek a különleges napok.

[LAP TETEJÉRE]

Párizs, a szerelem városa

Gondoljuk csak el, micsoda szerelmi kalandok népesítik be a város történetét! Sőt, már a város alapítása is egy szerelmi konfliktushoz, az ókor egyik legismertebb történetéhez kötődik. A mítosz szerint, az ifjú Párisz, miután elnyerte Aphrodité támogatását, kora leggyönyörűbb, már férjezett nőjét, Helénát hódította meg. Ezek az események vezettek a trójai háborúhoz, illetve Párisz szökéséhez, aki a Szajnán lehajózva megalapította a mai Párizs ősét (a Szajna - az európai folyókkal ellentétben - délről északra folyik). A város alapítása óta több ezer év telt el, de az alapító szelleme, és annak története folyamatosan kísérti lakóit. Talán éppen Aphrodité, a szerelem istennője akarta így, hogy Párisz lehajózzon a Szajnán, és alapítsa meg városát, de csak azért, hogy legyen hol laknia későbbi időkben is neki, az istennőnek, és lehessen hol kinyilvánítania továbbra is emberek fölötti hatalmát. E hatalom tombolása jelenik meg a tizenkettedik század talán legszebb szerelmi történetében, ami a század egyik legzseniálisabb elméje, a filozófus Pierre Abélard és szerelme, Héloise között bontakozott ki. A hölgy nagybátyja, Fulbert kanonok erőszakkal szakította szét a szerelmeseket. Ráadásul - a biztonság kedvéért - kasztráltatta Abélardot. Korán véget ért szerelmük megnyugvást már csak a halálban talált, mivel a két szerelmest egyetlen, közös sírba helyezték.

Korszakok jönnek és mennek, a szerelmi stílusok és praktikák pedig ezzel együtt változnak. A tizenhetedik és a tizennyolcadik században jelennek meg Párizsban a libertinusok, a könnyed kalandok és csalfa erotikus játékok kedvelői. Feltűnik de Sade márki is, a kiskorúak megrontója és a kéjes vágyak felkeltésének mestere.
A forradalom előestéje egybeesik a Veszedelmes viszonyok megjelenésével, az egyre leplezetlenebb szerelmi játékok népszerűsödésével. Forradalom és szerelem, természetesen ez is Párizs. Gondoljunk csak a királyi pár szerelmi drámája. A rossz nyelvek szerint azért kellett bűnhődnie XVI. Lajosnak, mert soha nem csalta meg feleségét, Marie Antoinette-t. A párizsiak nehezen viselik el, ha egy király nem hódol több szinten a szerelem élvezetének. Manapság színészek, modellek, énekesek, és általában az ismertebb sztárok szerelmeiről cseveg a közvélemény, holott ne feledjük, Párizs mindenki számára a szerelmesek városa.

Nem kell semmiféle különleges kellékkel vagy manírral rendelkezned, hogy rád mosolyogjon egy párizsi charmeur és megfogja a kezed. Ha Te is benne vagy, akkor könnyedén végigvezet a városon. Talán először a Montmartre-ra mentek, ahol Amélie csodálatos vöröses sárgás színű, meleg hangulatot árasztó környezete, és egy romantikus szerelmi légyott körvonalai bontakoznak ki.
De máris tovasiklanak ezek a képek, és a nyolcadik kerületben bukkantok fel, a Champs-Élysée-n, az olasz, japán, francia, stb. divatházak, a közel-keleti bankkirendeltségek és a homártól, kaviártól terhes pezsgős vacsorák helyszínén. Talán ti is meglátogattok egy francia éttermet, a mi petit garçon-unk folyamatosan bókol, ha kell kézzel, ha kell lábbal, ha kell egyéb eszközökkel. Mondod: vezessen tovább, mint szerencsehozó koboldod, aki szerelmi útitársad is.

Átlibegtek a Pont des Arts-on, ahol mint mindig, most is zenészekbe botlatok. A hídon harmonikáznak, te bámulod a Szajnát, lovagod többször csókot hint az arcodra. Továbbmentek déli irányba, a Boulevard Saint Michelen, behatolás ékalakban a latin negyedbe, ami nem csak a mi Adynknak adott ihletet, de Picassotol Cocteau-ig, Sartre-tól Delonig szinte minden párizsi művésznek és entellektüelnek e környék kávézói adtak és adnak otthont. Még nyitva van a Luxembourg-kert, egy padra telepedtek, talán már fogjátok egymás kezét, és a park közepén található hatalmas tó víztükrét nézitek. Lassan beesteledik, és mielőtt monsieur charmeur hazakísérne, eltáncoltok egy tangót, valahol Párizsban.

 

[LAP TETEJÉRE]